A várva várt telefon...

Pár napja eltűntem szándékosan, mert először meg akartam várni  végét....

Kedden felhívtak minket, hogy született egy gyönyörű kislány 3300grammal és 50 cm-rel és vár minket, hogy megnézhessük! :-))))

Tegnap tele izgalommal elmentünk a kórházba és nagyon kíváncsiak voltunk ki vár ott minket és mit fogunk érezni, mi fog történni!
Én már előre biztos voltam, hogy szerelem lesz első látásra, János már nem volt ebben annyira biztos!

Találkoztunk a kórház előtt a kapcsolattartónkkal és mentünk fel az osztályra! Azt tudtuk, hogy mindig az éppen aktuális személyzettől függ mit enged meg vagy sem...És szerencsénk volt!
Hoztak egy gyönyörű hajas babát akitől elolvadtam azonnal :-)) Egy édes 8 napos kislány várt minket és hihetetlen érzés volt, behívtak a folyosóra sőt még meg is foghattam! :-))

Hogy mit éreztem el sem tudom mondani, először is gyönyörködtem benne!És Ő mintha tudta volna miért vagyunk ott, nagyra nyitott szemekkel figyelt minket, először engem hosszú percekig figyelt , le sem vette a szemét rólam, beszéltem hozzá és egy határozott óriási mosollyal válaszolt , majd a leendő apukájára vette tekintetét és Őt is szemügyre vette!
Én már itt tudtam, hogy Ő a mi lányunk !Legszívesebben felkaptam  és hazáig rohantam volna vele! De azért a 80 km-ert nem mertem így bevállalni így megvárom míg a minden papír elrendeződik!

Haza fele utat végig beszéltük, ismerősöktől kaptunk egy - két bátorító szót , már akkor biztosak voltunk a válaszban, de azért aludtunk rá egyet!És ma reggel  visszajeleztünk, hogy szeretnénk a kislányunkat hazahozni a kórházból!!!

Nagyon hosszú napok állnak előttem, de ha minden jól megy egy hét múlva a karomban tarthatom ! .-)))