Kiakadtam saját magamon!
Az érzések csak úgy kavarognak......
Fura, hogy milyen érzések tudnak végigmenni egy emberen, ami természetes, de vannak érzések amiket nem szeretünk bevallani, félelem , irigység, harag....
Kislányként álmodozunk, hogy majd egyszer szerelmesek leszünk, férjhez megyünk, babázunk és azt gondoljuk, hogy ez ilyen könnyen fog menni!Van akinek igen, vagy csak azt gondoljuk, de kudarcok , bonyodalmak mindenkinél vannak.Vagy itt , vagy ott , de vannak!
Aztán egyszer szerelmesek leszünk újra álmodozunk, aztán csalódunk... és ez ismétlődik, ki tudja hányszor!Fiatalként csak élünk a mának és minden hónapban azon izgulunk, hogy jöjjön meg, ha csúszik pár napot ránk tőr a pánik.
Aztán szerelemből házasság lesz és azon izgulunk a következő hónapokban, hogy késsen... Álmodozunk a babáról, a terhességről!Meglátunk minden kismamát és mosolyogva nézünk rájuk!
Telnek a hónapok és a biológiailag percre pontosan működünk!Mindent megteszünk, hogy végre talán ebben a hónapban csoda történjen, de a csoda elmarad.Az öröm elszáll, jön helyette a harag a düh....
Haragszunk mindenre és mindenkire és a legutálatosabb érzések csak jönnek és jönnek . Már nem mosolygunk, ha kismamát látunk, csak a könnyeinket nyeljük.Lesütött szemmel járunk az utcán, otthon begubózva ülünk és csak bámulunk magunk elé és azon töprengünk, hogy miért Én??? Miért pont velem???Ő mivel másabb????
Amikor az örökbefogadást elindítottuk, azt gondoltuk, hogy addig még bőven van idő, lesz addig vérszerinti babánk!Nem lett!
Mikor már tudtuk, hogy elsők vagyunk a sorban, és minden idegen telefonhívásnál összerezdült a gyomrom, de akkor is még vártam a csodát.Majd most pozitívat tesztelek!
Amikor megcsörrent az a bizonyos telefon, én voltam a legboldogabb a világon!
Mindenki azt kérdezte, mi lesz, ha most terhes leszel?????Azt feleltem "semmi, legfeljebb 9 hónap lesz a tesók között" :-))
Ahogy Lillát hazahoztuk, minden csodás lett!Aztán az első hónapokban nem szűntek meg a miértek....., már tudtam mosolyogni a kismamákra, hisz én is a legboldogabban tologattam az én kislányomat!De mégis volt egy fajta keserűség, Ő szülhetett én nem, Ő szoptathatja a babáját én nem.Ha megtudtam valakiről, hogy babát vár,már nem bőgtem tele a párnámat, de fájt a lelkem.Milyen jó Neki , ezt én nem érezhettem!
Már ezektől az érzésektől is kezdtem kiakadni magamra!Miért ezzel foglalkozok, hisz van egy gyönyörű babám, Őrülten szeretem, nem cserélném el semmi pénzért sem!
Mostanra már teljesen elfogadtam a sorsomat!Most már ki merem mondani, tökéletesen boldog vagyok így!És mindannyian azok vagyunk!Egy boldog család! :-)))
És most jön az , hogy miért is érzem magamat hülyének?????
Biológiailag továbbra is órát lehetne hozzám igazítani, mielőtt megjön pár nappal korábban elkezdenek feszíteni a melleim és minden úgy történik ahogyan megy az idők kezdete óta...., most sem volt ez másként!
Viszont jött egy "rémálom" pozitívat teszteltem álmomban, fel is ébredtem rögtön és már kattogott is az agyam.Olyan jó most így, még minden figyelmemet a Lillára akarom összpontosítani!Természetesen ez csak egy álom volt, és reggel megjött!És egy nagy kő eset le a szívemről, megkönnyebbültem...
Én vagyok hülye vagy ez normális????
Persze az esély továbbra is ott van minden hónapban, nem teszünk semmi pluszt egy tesóért, de ellene sem teszünk.Így egy csoda bármikor történhet :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése