2012. április 20., péntek

ez sem jött össze

Bár csodálkoztam volna, ha igen.....Teljesen mindegy mit teszek vagy mit nem nekem nem sikerül!Már nem is tudom, hogy mit vált ki belőlem mély fájdalmat?Haragot?Bánatot?Bizalmatlanságot?Szégyent?Elkeseredést?Talán mindegyiket!
Nem tudom mi lesz, nagyon egyedül vagyok, már az előző hónapokat is szinte egyedül csináltam és egyedül már nem vállalom a következőket. Belefáradtam az egészbe....
Az elmúlt évben már nagyon ellaposodott a kapcsolatunk és egyre kevesebb támogatást kaptam tőle mindenben, én vagyok a bűnös mindenért, ő csak a saját dühével van elfoglalva és kész.Ezen persze nem hajlandó változtatni, semmi nem jó amit kitalálok vagy teszek!Pedig elég sok mindent kipróbáltam, sikerült végre lefogynom, visszanyerem a régi alakomat , burlesque tanfolyamra járok hatástalanul......Tudnék még valamivel hatni rá?
Most megint felhoztam ezt a témát, de nem sokra jutottunk sőt semmire , én elmondtam azóta csönd...örökbefogadás nem jó, saját gyerek utáni küzdelem nem jó, nagy az űr!
Már elviselhetetlen az állandó feszültség ami rajtam van, azt hittem, hogy a spining és a tánc segít, segít is abban az egy órában míg ott vagyok az órán, de ahogy kilépek újra itt a görcs!
Hiába próbálok meditálni, vagy agykontrollozni, nem tudom befolyásolni a gondolataimat.
Már megint mindenki terhes körülöttem és én ismét nem tartozok ebbe a csoportba :-( és az a legnagyobb baj, hogy már azt érzem nem is fogok!
Nincs miért felkelnem, semmi nem motivál , lehet így éni ? Mert ezt már nem nevezném annak!Már csak egy árnyék vagyok....

4 megjegyzés:

  1. Ó, Edina! Mostanában olyan sok blogon olvasom azt, amit Nálad, hogy rámegy a kapcsolat a gyerekügyre. És látok vizsgálatok közben mindenféle roncs nőket, szó szerint, akiknek életük egyetlen értelmévé vált a gyerekcsinálás...
    Hol a határ? Meddig szabad elmenni?
    Félek én is, de nemsokára ki kell mondanom.
    De Te ne add fel! Még fiatal vagy!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon remélem, hogy a kapcsolatunk túléli ezt az egészet...
    Nem tudom hol a határ, minden percben mást gondolok.Lehet egy álmot egész életen át kergetni?
    Már kezdem azt gondolni, ha a kapcsolatomat szeretném megmenteni akkor tovább kell lépni...
    Hiszem hogy egyszer anya leszek, addig is türelmetlenül várom azt a percet.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos valóban sokan eljutunk erre a pontra, mert mindenkit megvisel ez a harc. Remélem kitartotok!

    VálaszTörlés
  4. Szerencsére ezek a gondolatok csak egy pillanatig tartanak, de sajnos egyre sűrűbben jönnek ezek a pillanatok, de muszáj kiírni magunkból, mert nem őrlődhet bennünk.

    VálaszTörlés