Már most úgy érzem kezd felborulni az életem, legalább is gondolat szinten!próbálom magamat és legfőképpen egyetlenemet felkészíteni, mi lesz ha megcsörren a telefon....Várom is és nem is...
Mi lesz???Hogy reagáljuk le az egészet????Először is eltudjuk fogadni ezt a helyzetet????Én még csak csak, de Jánosban már koránt sem vagyok ilyen biztos és Ő sem magában.
Most az jár a fejemben, hogy azért el kel tervezni, hogyan nézzen ki a gyerekszoba és mit, hol, mennyiért??És hiába készülhettem volna fel rá, mégsem tudtam , nem tudom mi vár rám.....
Jánosnak pedig: tudná e úgy szeretni?Akkor most megváltozik az eddig megszokott kis berendezett életünk, jönnek a lemondások.Előjött ezer egy félelem...
Azért két évvel ezelőtt amikor elvégeztük az örökbefogadási tanfolyamot, nem hittem, hogy eljutunk idáig!Azt gondoltam, hogy addigra már tologatom a kisbabánkat és azért kell telefonálni, hogy kivegyenek a sorból!
Sajnos ez nem így történt, nem tologatom a kisbabámat és a pocakomba se költözött be senki....
Egy biztos bármi is történjen nem adom fel a küzdelmet egy vér szerinti kisbabáért!
Mi még sehol nem tartunk örökbefogadás ügyben, de ugyanezek a kérdések kavarognak bennem. Fel lehet készülni egyáltalán? Gondolom, ha a tanfolyam után babánk lehetne, talán könnyebb lenne, de így évekkel később... Remélem minden rendeződik benned és azt is, hogy a vér szerinti IS megadatik :)
VálaszTörlésPopi , szerintem nem lehet felkészülni sem az örökbefogadott babára , de még a vér szerintire sem. Legalább is az elkövetkező történésekre!Bízom addig is a csodában .-)
Törlés