2012. február 29., szerda

nem vagyok egyedül...

Nagyon sok sortársra találok és van aki rám talál!Jó érzés, hogy van más aki érti miről beszélek.Milyen az amikor a semmiből potyognak a könnyeid, elmenekülnél az egész világ elől, és ha egy kismamát látsz megszakad a szíved és nem tudod leküzdeni a gondolatot, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, mivel érdemeltem ezt ki!Nem azokra haragszok akiknek megadatott a csoda, hanem egyszerűen nem értem miért kell nekünk ennyit szenvednünk!

Újra csináljuk a clostilbegyt-es hónapot , de minek????Úgyis tudom, hogy van peteérésem, minden hónapban majd ki rúgja az oldalamat.
Nem tud megtapadni, de miért?Még egyetlen egyszer sem volt legalább egy halvány csíkocskám!Szedem az elevitet és a folsavat amit Czeizel úr javasolt, eddig nem sokra mentem vele!

Már nem bízok senkiben és semmiben!Nem tudom merre menjek tovább, folyamatos csalódások érnek!
Ha a ebben és a következő hónapban sem járunk sikerrel, a dokim újra lombikra küld!Nem tudom, hogy akarom-e!Hova menjek??Kit válasszak???Vagy menjünk vissza Szegedre a Kaáliba és nyeljem le azt a békát arról a kellemetlen telefonbeszélgetésről???


Utálom már ezt az egészet , lehet feladom, már nincs erőm küzdeni!Egyre nehezebben megy a talpra állás!

Már nem csak magam miatt szenvedek, már azt sem bírom elviselni, hogy a szerelmemet nem tudom boldoggá tenni , pedig  olyan jó lenne újra boldognak látni...., látni újra a csillogást a szemében úgy mint pár évvel ezelőtt , amikor összeköltöztünk, majd az esküvőt terveztük és türelmetlenül vártuk , hogy család lehessünk.Család milyen szép szó, kár, hogy mi csak egy csonka család vagyunk...Van egy férfi és van egy nő akik már nem férfi és nő akarnak lenni, hanem apa és anya....

Újra  jó lenne felhőtlenül örülni a legkisebb apróságnak,csak egymásra néznék és máris mosolyra ívelne az ajkunk.

3 megjegyzés:

  1. Drága Edi!
    Először is: tudod, ez most éppen az a nap, amikor rosszul vagy lelkileg, de tudod azt is, hogy lehet, hogy holnap meg már olyan nap lesz, hogy tök jól leszel....tudom, hogy tudod miről írok, mert ez nálunk már csak így működik (valószínűleg a pajzsmirigy össze-vissza működése miatt is).....:-) Ez tök normális, s ezt tudatosítsd magadban. El fog múlni a rosszkedv. Nézz ki az ablakon, gyönyörűen kezd kitavaszodni....menj ki a szabadba és élvezd, ahogy a Nap süti az arcod...hidd el, jobb kedved lesz, feltöltődsz!!!! :-)
    És figyi, Ti nem vagytok csonka család! Ti még család vagytok, mert férj és feleség vagytok....és az már hivatalosan is egy család!És mégis honnan tudod, hogy nem tudod boldoggá tenni a Szerelmedet????? Ő azért vett el, mert Téged szeret, s nem amiatt, mert Nő vagy és képes vagy szülni!!!!!!!!!! Ugye???? Kérdezd csak meg Őt! És gondolom mielőtt "igent" mondtál Neked sem az lebegett a szemed előtt, hogy kell egy spermadonor....:-D
    Szóval nyugi, ez most csak egy rosszabb periódus, ezért nem kell most döntened a jövővel kapcsolatban. Majd döntesz, ha lelkileg jobban leszel.
    Küldök sok-sok pozitív energiát :-))))))
    Zsófi

    VálaszTörlés
  2. Edi!
    Fel a fejjel, látom most nagyon mély ponton vagy, és nagyon megértelek - valhogy az évszakok változásakor nálam is minidg meg vannak ezek az érzések, mert ilyenkor érzékelem igazán az idő múlását, és azt hogy nálunk még minidg minden változatlan!De nem szabad csüggednünk, legalább mi tartsuk egymásban a lelket, akik pontosan megértjük hogy mit is érez a másik, amikor egy kismamit lát, vagy amikor a barátnőinek már a második harmadik babája születik meg.
    Szóval biztosan pár nap múlva jobb lesz, és igenis tovább kell menni, és megpróbálni újra, mert egyszer biztos eljön hozzátok is, hozzánk is a csoda, bár néha már tényleg lehetetlennek tűnik, de KITARTÁS!!!!Ha majd már itt lesz a karjainkban a babánk, akkor úgyis azt mondjuk majd, hogy a küzdelem minden egyes nyomorúságos perce megérte :)
    Fel a fejjel, gyűjts erőt, és menjetek tovább az úton - és a pároddal pedig szeressétek egymást, persze tudom, nekem is hiányizik az a felhőtlen boldogság, amit az esküvőre készülődéskor éreztünk, de abban viszont biztos vagyok, hogy ez az életszakasz nagyon megerősít minket, és szerintem Titeket is, mert akik ilyen nehézségeket átélnek együtt, azok bizony igazi szerelemmel/szerettel szeretik egymást. Reménykedjünk, hogy hamarosan eljön újra az igazi boldogság, és végre anyukák lehetünk!!
    puszik
    Eszter, az álombabáról :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Lányok a sok biztatás!Már sokkal jobb a kedvem :-)))
    Bízom benne, hogy álmuk hamarosan valóra válik....
    Végre itt a tavasz, remélem a lelkünk is kivirágzik :-))) és meglesz életem első pozitív terhességi tesztje és hamarosan anyuka lehetek!
    Lányok nektek is viszont kívánom ezt a sok pozitív energiát!
    Ölelés nektek !

    VálaszTörlés